Egy újabb év. Neked köszönhetem:

mivé lennék, ha csókod melegével

nem gyógyitanád mindennap, minden éjjel

fázó szívem, kihunyó életem?

A dermesztö telet te üzöd el

tavasz zöldjével, arany fényü nyárral,

ujjadtól ébred virág és madárdal,

az est békéje karoddal ölel,

és te hozod a hajnalok nyugalmát;

csak érted vállalom, hogy szörnyü terhem,

egy értelmét veszett világ unalmát

és nyolcvan évemet tovább cipeljem:

ha körülfognak baljós, sanda árnyak,

szíved fölött vigaszt, reményt találjak.